Séta

 Borzongás ölel, esteledik,
a folyó felől fúj, s apró
szúrásokkal csíp a szél.

Jól hangozna,
ha azt mondanám,
mesél. De nem!
Csak fúj közömbösen.
S még úgy se!
Csak fúj a folyó felől.

A vízre árny vetül.
Törzsek fehérlenek,
kopár óriások,
nem kísértenek,
csak őrzik
a dermedt délutánt.

A mese, ha van, belőlünk nőtt
egy véletlen napon,
talán április volt a naptároldalon.
de lehetett bármikor, egyre megy,
nem érinti a lényeget.
Amúgy meg? Nem is mese,
és csapda se.
Tény, valódi, sőt igaz.
Te vagy és én vagyok.
Tegyünk úgy, mint a nagyok!
Kéz a kézben, kart karba öltve,
a korlátról könyökölve,
nézzük a vizet, a folyót, a fákat,
a tengert, a kék eget,
vagy azt se, csak legyünk,
vegyünk egymás mellett
lélegzetet. Lehet?

Becsukjam a szemem,
hogy lássalak?

Belső mozi, szélesvásznú
pillanat vetül. Vetíteni tán
kevés a kép. Őrizni elég.

Ha fázol, neked adom
rénszarvasos sálam melegét,
az első beszélgetés forró ütemét,
az álom verítékét egy nélküled hajnalon,
a csokoládéízt az ajkamon,
a csendeket, amikor beszélni
nem kell és nem lehet.

Fázhatnék is, a feltétel adva van.
A folyó felől - még mindig - fúj a szél.

De a remegés forró,
hasztalan gyöngyözi homlokom a láz:
rózsája a legszebb ismert virág.

Glossza József Attila Medáliák 1. című versére

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam - -

***

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
Átgázolt rajtam tigris és egér,
Szenderegtem a remény szegletén,
Rejtett, takart a  dús televény,

hűvös és bölcs vizeket ittam én,
torkom marta hittel a remény,
fakadtam sírva ünnep reggelén,
márványarcom véste  szenvedély,

a dombon álltam s ormányommal ott,
lestem égkárpitba karistolt csillagot,
szélfútta tisztáson bánat cammogott,
és el nem hagyott, el nem hagyott,

megsímogattam a holdat, a napot,
tenyerembe fogtam véres csillagot,
csokorba szedtem dermedt harmatot,
sötét hajamban ezüst csillogott,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
szomjuk oltotta ködszirmú virág,
tört cserépen térdelt a világ,
dzsungelben vergődő lepkeláng,

a zöld cincért, a kígyót, a kovát,
kókuszpálma rostját, kaoricsigát,
szentlászló szegfűjét, árvalány haját,
csipkebokor cseppjét és áfonyát,
 -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
Kívülről hallgatom, keresem szavam,
kopott imát mormolok hangtalan,
duruzsol a nincs, aminek szárnya van,

szörnyű fülekkel legyezem magam - -
belepirul,  mind ki megérti szavam,
hiába vagyok elhagyott alany,
puszta lelkem kincse színarany.

2008. 10. 22.

Bujdokolva jöttem

rámhajoltak a házfalak
bujdokolva jöttem
ereszcsatornák örködtek a ködben
kívánságaim nedves felhőkbe göngyöltem
hogy ne szikkadjon morzsássá
áprilisi szeszélyből
viruló szerelmünk kovásza

bujdokolva jöttem
szinte fázva,
útmenti tócsa jegén lépve
hogy ne törjem szilánkká
eső szavainkból kifeslő izgalom ízét
s hajamba tűzzem
finom ujjaid simogatását,
buja érzéki virágait a vágynak
mik húsunkba vágnak
oltárán áldoznak a
profán a csodának

2008.10.07.

Vers

Nyelve titkos, akár a szanszkrit,
mit csak azok értenek,
kik a lélekmezsgyéken ki-be járnak,
kiknek otthona a csend,
mi fényes brokátként messze leng.

2008.10.04

Négysoros

Fűszál a szélben, hajlik, megremeg.
Az nem lehet, hogy így és ennyi!
Könnyű lépre menni. Méztelen percek.
Visszhangozva perceg a semmi.

2008.10.04.

Kövület

Legbelül itt magam vagyok.
Mint idegen nézem a reklámbódult világot:
Megérdemelsz egy másik életet,
lenge illat, csábok,
ételszagtól sem bűzlik a kezed,
hajad omló fény,
vegykonyhák terméke vagy magad is,
Milka-íz lazul a szádban,
s parazita látomásban magad is vagy valaki.

2008.10. 04.

Őszi pillanatkép

1.

Domboldalon ledér fű aranylik.
Szél kócolja, kacéran szalad,
útra omlik. Lágy, puha ölelés
karolja a bokrokat.

 
2.

Vörös szegéllyel rozsdáll a lomb,
a napfény halvány mosoly, hiteget,
a látóhatár peremére az ősz
ecsetje ken ölelő színeket.

2008.10.01.

Rumlis angyal

...most nincs fejem a jambusokra,
anapesztusok hullámain
se ringatom konyuló vállam,
hagtalan, s mosolytalan vagyok,
szeszfőzdébe tévedt, rumlis
kedvű angyalok mámorát élem,
s keresgélem, hol veszítettem utat,
kutatlak, a nyárízű hajnal
lopott ébredését kuporgatom.

2008. 09.21

....

 ..... és még se, nem vagy,
ujjaim közül gyöngy gurul, pereg,
feledés lakatja kattan,
csend szendereg, bilincsbever
a féltés pokla, bolyhos bogokra
lépek, örvénylenek zöldszemű
lidércek, s fetreng az értelem,
meze levetve, foszlány,
sejtelem, a higgadt elme
tépett bizalmát dobra verte,
kiadó, eladó a szerelem

2008.09.17.

A játékos

Hangom hamis, cinkelt lapjaim
forgandó szerencsének udvarolnak,
Tét. Emelés. Veszítek maholnap?
Állandóak állhatatlan szavaim.
Foszló éj, kába nappal botolnak.
Ne higgy a hazugnak!

2008.09.01.

Tisza-parti fák

 Álomkarok ölelik a hamvas homályt,
madár rikolt, víz neszez,
a zöldálom sóhaja ezüstre vált.

Nora: Tisza parti fák című festménye

2008.08.29.

Fénytelen

Szentjánosbogárka
hunyt szárnya verdes,
fejem felett feketül az ég,
falak repedéseiből ásít
sejtjeimbe fészkel a sötét.

2008.08.28.

Vártál nem jöttem

Mostohás vagyok, alig láthatások
kesernyés ködén át láng lobog,
toporgok, fesztelen hangú üzenetek
helyett torlódik a csend, körbeölel,
magamba szívom a tegnap-jelent
hiányunk szavaiban szerelem mereng.

2008.08.28.

Bevásárlólista

Hamburger húspogácsa,
tejfölös a Cirmi álla.

Szeletelt füstölt lazac,
kuruc vagy és nem labanc.

Koszorú sütemény,
száraz kenyér, de kemény.

Sajttal töltött pulykamell,
alvajáró Holdra lel.

Citrom krémlikőr,
Biztonsághoz vagyonőr.

Zöld olívabogyó,
Kopár ágon károgó.

Tejszínes heringfilé,
relaxáló nargilé.

2008.08.26.

Megosztás

Link: