A szirteken túl

Tenger hulláma oldja a fövenyt,
a szirteken túl a part végtelenbe szalad.
Elülnek a hangok, barlangokban öblösödik morajjá a csend.
Széltépett cserjékre akadnak foszló szavak.
Hová tűnik a kimondott mondatok melege?
Hol pihennek el a szitokszók,
mik meggondolatlan kibuggyannak,
s úgy burjánzanak, mint iszalag?
Hol halnak el, hol símulnak egymásra
ne doboljon fülünkben a fájdalom,
amikor bántasz, amikor bántalak?

Vagy mikor eltartalak magamtól,
és félve gondolom, - elrabolsz,
béklyóimhoz akaratom még hű,
tűzvész lángjaid mindenemben fűt,
és hátrálok, és elvesztek mindent,
a város ismerős utcáit, mert
nem járhatom már be veled, itt más
a kőbe vésett szó, a távolság
kihasítja a szavak értelmét,
itt a fövenynél minden végetér,
a víz morajló erő, felaprít,
széthord, s majd végzet beteljesít.

 

Megérintelek

Megérintelek,
ujjaim alól tűz bizserget,
perc pereg,
a szád akarom,
csók burjánzik,
lebíró hatalom,
orchidea-lét, kibomló kehely,
vágy szirma harmatot nevel,
karjaim liánkötelek,
oldhatatlan gúzs,
törzseden tekereg,
szivárványívére feszülök,
roppan a csend tükre,
tülfelleg gyűrődik
köldökömre
.

 

Maradok veszteg

Már öt napja,
és azt mondtad: Na, neee!
Pedig sejtettem,
hogy nem lehetsz velem,
vár a munka, meg néhány barát,
s a beszélgetős percek zamatát
nem szórhatjuk el,
mint szalvétáról a morzsát a kisdiák.
Hogy mégis nyugtalan vagyok,
azért van, mert ami itt zajlik titok:
varázslat, mi lelkeket terel,
s nem perel sem a sorssal,
se mással, ha vár és nem leszel.
Hogy is? csak beszélek,
csendnek, csepegő eresznek
mert nem vagy, így eleresztlek,
s maradok veszteg:)

 

Rendezkedtem....

Befőttesüvegek sorfala közt
masírozott a szorgos délelőtt,
a lisztfelhős polcokon
papír zizzent,
vaniliáscukor illata bódított,
cérnametélt karcsú sziluettje
rajzolt árnyékot,
a málnalekvár határát
penésztérkép szabta át,
rendezkedtem,
s vártam a délutánt.

 

Hat hónapja

Variációk egy témára

Filmszakadás

Már jártam itt...

Emlékszem, akkor
még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
Ködbe öltözött álmaim sziluettjei
karcsúsodtak az égbe.
Kupolát boltozott fölém
a várakozás kékje.
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem, ha tudom,
s mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, nem álmodom.
Száz alakban is bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.
Vagy csak hív hegy, hogy veled legyek?
Sárkánygerinc. Mutattad, ahol hegyháta
kikandikált a fűcsomók között.
Vállam válladhoz ütközött,
zuzmók aranymorzsáját tapodtuk,
s lágy moha nyelte el lépteink.
Visszanéztem, de nem maradt
nyomunk megint.

Hiába rezdült levél,
hiába kócolt sóhajt hajamba a szél,
madár rikoltott, szürkén alkonyult.
A halványuló színek megindultak,
a film megfakult, lélegzetünk
nem szívta be kíváncsi ajkunk,
csak hunyt szemeim mögött
tündökölt a szivárványszalag,
az utolsó kocka elhasadt,
kezem kezedben maradt.

 

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://images.aysa1.multiply.com/image/4/photos/upload/300x300/SDxUfgoKCCUAADifwvo1?et=KyV%2BRAvaQCCP4BkfswHalA&nmid=98152315?.

 

Kerettől keretig

Emlékszel?
...amikor még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
Köd körözött, ágkontúrok
sziluettjei magasodtak.
Lehet, hogy te rajzoltad,
s egy képben vagyunk.
Kerettől keretig tart a létünk,
ha lépünk, le nem zuhanunk.
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem, ha tudom,
s mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, s nem álmodom.
Száz alakban is bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.
Vagy én vezetlek?
Vagy csak hív hegy, hogy veled legyek?
Sárkánygerinc. Mutattad, ahol hegyháta
kikandikált a fűcsomók között.
Vállam válladhoz ütközött,
zuzmók aranymorzsáját tapodtuk,
s lágy moha nyelte el lépteink,
visszanéztem, de nem maradt nyomunk megint.
Mert hiába rezdült a levél, hiába
sóhajtott kócos hajamba a szél,
madár rikoltott, szürkén alkonyult,
a halványuló színek megindultak,
a vászon megfakult, nem volt hangunk,
lélegzetünk nem szívta be kíváncsi ajkunk,
csak a palettán ragyogtak fel a színek,
az utolsó ecsetvonással átkaroltad törzsemet.

A festmény Pető Csaba képe

 

Deseda

A sás, a nád a tóba lép,
teregeti az ég
esőkönnyben áztatott
gyűrött fellegét,
mélység csendjét
hordozza a tó,
feltarisznyáz,
koranyár illata az útravaló.
kék folt a messze,
távolról dereng,
zöldgyapjas sörénnyel
nyújtoznak a hegyek,
fűszáltengerekben
szélfésű remeg.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://images.aysa1.multiply.com/image/7/photos/upload/300x300/SDrmLQoKCCUAAHpyCFM1?et=8eNktqAPVsxhQajYoOMZHQ&nmid=97961480?.

Pető Csaba: Deseda

 

Variációk

Csendfalak mögül

Karmos fény fojtogatja
a csillagszemű ábrándokat,
az ölelés hideg, sebez,
bíborsötét billogom
lelkemben hordozom,
fáj a nincs, hiányod rámzuhan,
haldokolva rebben a kanóc.



Karmos fény karcolja
a csillagszemű ábrándokat,
hiányod rámzuhan, fojtogat,
bársonysötét billogom
lelkemben hordozom,
fáj a nincs...a csend, akár a daróc,
utolsót rebben a kanóc.

 

Novemberi hajnal

Ködöt szurkáló oszlopok
Tartják a földre szállt eget.
Homály hintáz az ágakon,
Pisla fények merengenek.

Kolonoj nebulojn pikas,
Cxielo gxisfunde dikas.
Opako frondigxas bran?e,
Lumetoj briletas lancxe.

 

Bujdokolva jöttem

 

May 5, '08

Bujdokolva jöttem,
rámhajoltak a házfalak,
ereszcsatornák őrködtek a ködben,
kívánságaim nedves felhőkbe göngyöltem,
hogy ne szikkadjon morzsássá áprilisi
szeszélyből viruló szerelmünk kovásza.
Bujdokolva jöttem, szinte fázva,
útmenti tócsa jegén lépve,  félve,
hogy ne törjem szilánkká első
szavainkból kifeslő izgalom ízét,
s hajamba tűzzem finom ujjaid simogatását,
buja, érzéki virágait a vágynak,
mik húsunkba vágnak, s áldoznak
oltárán profán a csodának.

 

Álom

 

May 4, '08

Behnnyom szemem,
s varázsolsz csendes álmot
domoldalon oldalgó
bokrokon feslő lángot,
napsütötte, méz foltos mezőn
csokorba gyűjtött  táncot,
füzérbe font törődést,
válladra hajtott fejemben a gondolatot,
mi könnyű blúzomon átdobog,
az ajkam kiszárad, szótlan vagyok.
Hallod? Rólad álmodok!

 

 

KAPOSVÁR FŐ UTCA

 

May 4, '08
Ernyőt tartanak a fénynek a nyurga oszlopok,
kávéillatban lassúdnak a léptek,
s a házfalakról mézarany napsütés csorog.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://www.artagora.hu/pic/1149/20070619/11418.jpg?.

Pető Csaba festménye

 

 

 

Kaposvári Fő utca

 

May 4, '08
"A padon üldögéltem, álmosan nyújtózott az utca,
délutáni merengés kékellt a házfalakra,
muskátlik könyököltek az ablakokba,
s fény játszott a hajtásaik között,
kapualjakban lépések nesze fészkelt,
s nyitott zsalugáterek hívogatták az érkezőt."

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://www.artagora.hu/pic/1149/20070618/11350.jpg?.

Pető Csaba festménye

 

 

Táj eső előtt

 



 ( Gondolatok Pető Csaba Táj eső előtt című  festményére)


A táját úgy takarja be a pára,
s aggat nehéz várakozást a fákra,
mint  ahogy lelkem ellepi
a borongós kedv,
 a bánattal teli.
A szél magába réved,
rebbenni  sem  képes egy  pillanatra.
Levél se rezdül, madár se szólal.
Dermedt, feszült a bennszakadt sóhaj.
A csend örök és mozdulatlan,
mint festő vásznán
 a színekbe mentett álmok.
árnyékok tapadnak a földre,
s ahol az út az égbe ér,
kicsordul a felhők
tavaszillatú könnye.


A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://artagora.hu/pic/1149/20080414/17024.jpg?.
 

 

 

 

 

Tavaszi randevú

 

Pető Csaba festményére

A gátoldal fáit a folyó öleli,
ha jő a tavasz felkeresi,
míg jöttét várja a fűz,  szomorú,

bús és áradó  e randevú.
A meder nyugtalan,
s mederben a víz , oly zabolátlan,
m
int  az  égő tekintetű kamasz,
kinek mennie kell,

s ha lázad, az  nem panasz,
csak az   élet
sürgető igénye,
hogy vélt vagy valós
béklyóit letépje,
s legyen szabad.
A gátoldal fáit a folyó öleli,
 zöld udvarlással kényezteti
hozzájuk símul rég várt szerelemmel,
ringatót dúdol, nem éri be eggyel.
A
ndalít,  s lágyan  csókolja  térdüket,
s még fel nem  ocsúdnak,
már hajuk is a vízben lebeg,

a folyó  vágyát lebírni nem lehet.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/petogaleria/icons/l528563.jpg?.

 

 

Csendben  / yensen   festményére/
 

 

A vízparton a csendek a színekben pihennek,
s mint kottában a hangjegyek, ütemek, szünetek,
dallamot dúdolnak a színek.

Kék, zöld;
zöld,sárga;
sárga, kék;

kék, mint a messzeség,
kék, mint a víztükör, a csillanó,
kék, mint fiúcsecsemőkön a takaró,
kék, mint hajnalban hegycsúcsán pára,
kék, mint a kökény, mint a búzavirág áma,
kék, mint madár, mi rebbenve száll,
s mit akkor érhetük utol, ha lelkünk el nem botol.

Puha és zöld a csend,
akár fák törzsén a moha,
akár a hűs páfrány, a pajzsika,
a medvehagyma, vagy az útifű,
zöld, mint zápor után a mező,
zöld, mint a duzzadó rügyek,
zöld, mint az a bizonyos, zöldszemű szörnyeteg.

A csend sárga is, mint incselkedő
tavaszban az aranyeső,
mint nedves réteken a gólyahír,
sárga mint az utak mentén repce virága,
sárga, mint a sóvárgott kincsek aranya,
mint szenteken a glória,
sárga, mint zab, mint a szalma,
mint a kalászok kévébe rakott halma,
sárga, mint méz, a cseppentett arany,
sárga, mint a láz, mi alattomban megrohan.


A vízparton a csendek a színekben teremnek,
ott ahol a folyóból partra lépdelneknek a fák,
mozdulatlanná dermednek a törzsek,
s gyökerüket nyújtják a földnek.
Ülj mellém, nézzük együtt a csöndet!



 2008. április 12.

 

 

 

 

Nyárfák az út mellett ( Pető Csaba festménye nyomán)

 

 

Szekérkerék marta ösvény tekereg,
szegélyezik perjék, csenkeszek.
Zöld hullámukon hintál
a zsálya liláskék pillantása.
Illatozik, megigéz, súrolja egy
félszeg zsurló rebbenő tekintetét.
Pipacs szalad a réten szerteszét,
szoknyája gyűrött, simítaná a szél,
de dacos szirmait felszegi,
s a rétet vércsepp pettyezi.
Árnyék nyújtózik a bokrok alól,
a fénybe ér, meglapul, átvág
az úton, a dombra kap,
szemközt a cserjésbe szalad.
Sárgálló mezőbe sarlót márt a nap,
kévébe köti a sugarat, hevül
a tarló, s a duzzadt kalász
földre pergeti aranyát.
Moccanatlan áll
az ösvénynél a nyárfa-pár,
homlokuk zöld-ezüst,
láblógatva hűsöl lombjukban a nyár.

2008. április 12.




 

 

Sziklás part ... gondolatok Pető Csaba festményére

 

 

Mintha megfagytak volna ...

... az elfutó habok,
s mint görcsbe rándult karok marasztalnak,
úgy ölelnek partot, medert, szirtfokot,
sodornak a dermedt-mozdulatlanok,
űznek áramlattal úszó, zsebkendőnyi
vitorlába kapaszkodó reményt,
tompa hullámverés pereg, akár dob,
kántál vajákos, pogány dallamot,
hintálja, csapdossa a bánatot,
amit magamban hordozok.

Nem fagytak meg, élnek a habok,
a zabolátlan szabadok
örök zúgással feleselnek,
mint uszadékfát, tengernyi
fájdalmat terelnek,
s a fövenyre terítik messze távol,
ahol az ég és a tenger egymásba lángol,
ahol a csillagcsöndbe mártott
tollak nyomán pergamenre
írnak láthatalan kezek,
s lecsöppen a tinta, ha
elvégeztetett.

***

Tárt karokkal állok a parton,
keblemre hajtom fejem,
vigyetek magatokkal,
ha nincs kegyelem.


 

 

Kereslek
  Üres ház vagyok elvadult telken,
sorra nyitom a szobákat,
nem lakom magamnál,
se nálad,
csak bolyongok.
Ujjaim közül homokként
pereg ami nincs,
elveszett, ami lenne.
Olvadt szívet szorongatok
hideg kezemben,
s szívdobbanásra menetelve
a polcról útra kelnek
a csizmában merengő tegnapok.


 
Megjegyzés: A kép Pető Csaba alkotása a címe Elszáradt nyárfa

 

 

Igéző

  Csipkebogyó-csók, igéző parázs,
Nyugtalan nappalok, fülledt éji nász,
Örökkön bennük kószáló vágy
Fohásza betölt, átitat:
Pogány ima, kökény-áhitat,
Szerelmek rejteke, szirom-áldozat,
Virág kelyhében kábulat.


 
Megjegyzés: Móra László: Igéző dallam
70x90 cm, olaj

 

 

Te

 

 

Az étel elomló íze vagy,
madár csőrében a mag,
virágfürt akác homlokán,
ábrándos, lusta délután,
utazónak templomtorony,
rév, hová éjjelre tér a komp,
szűkölködőnek tányér leves,
vigasz, mi bánatban felkeres,
menedéket nyújtó fogadó,
párna, pille álmokat hozó,
mondatban szó, betűn ékezet,
belőlünk táplált emlékezet,
pillér vagy sorshidam alatt,
bogáncs, mi lelkembe tapadt.

 

Versforgácsok

    

http://www.delmagyar.hu/mako/cikk/204_2030180_2.jpg


1.

Nyirkos figyelem hallgat a falak repedéseiben,
csápjait nyújtja feléd, hámlik a lelked,
foszlik a rég oly biztos menedék.

 

http://epa.oszk.hu/00000/00005/00019/030_1.jpg

Babits Mihály:

Töredékek az Iskolai füzet-ből

"... ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán..."

 

... ahogy magáról az esőt lerázza,
morajos kedvvel borong lován,
elfogadta, de sosem találta
megváltó hitét s néz marconán,


mint keresztvizet egy dacos pogány,

megváltást vett fejére közönnyel,
nője csendes, gyermeke halovány,
hintetlen maradt volna örömmel,


kinek nem csillapul parázna láza,
hiába zeng a Te Deum fohásza,
lelke nem hajlott szent igába,
hullt volna inkább élete virága,

bár a megváltás cseppje homlokán...
üdvösséget mégsem remélhet,
kényszerkeresztény, jó pogány,
áldva is hitetlen kárhozott lélek.

(Aysa)

 

http://www.holhorgasszunk.hu/images/vizek/10161.jpg
   
József Attila: Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Glossza József Attila Ringató című versére


"Holott náddal ringat,"
holott susogással,
csorduló hajnallal,
arany napsugárral,

"holott csobogással,"
holott tücsökdallal,
csacska locsogással
csengő áldozattal,

"kékellő derűvel,"
narancsszín örömmel,
zöldellő reménnyel,
pirosló gyönyörrel,

"tavi csókolással,"
eső paskolással,
fövenyre futosó
ölelő hullámmal.

 

http://bajla.hu/fotok/alkony.jpg

 

Háromsoros chilli palmer Alkony című festményére

A mélyedésekben már megül az árnyék,
s az ég aljáról derengő fellegekkel
takarja be a kékellő lombokat az este.

 

 

Ölelés

Törzsed törzsemmel
átfonod, két büszke én,
már egy test vagyunk.

2008. január 8.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://www.freeforum.hu/img/avatar/4194_avatar.gif?.

Fedetlen lelkünk
lángja még a közönyből
is fel-feldereng.

 


 HAIKUK

 

1.

Pillangó vágyam
rád várt, markodban piheg,
így szabad lehet.

2.

Almahéj harsan,
éretlen kedvem érlel
savanyú mosolyt.

3.

szegfűk jégszirma
roppan hólepel alatt
csöndet hord a szél

 

Hová tűnt a gyertyafény,
csillagszórós éjszakából a remény?
Hová tűnt a angyalszárnyú álom-éj?
Könnyem ólommázzá dermed,
mint a szívem oly kemény.

2007. karácsony környékén

 

Versválasz

 

"De főzés után, miért nem mostál hajat?"



Hajat...?
Ja, igen, volt olyan is.
Emlékszem, volt idő, mikor
úgy készültem hozzánk haza,
mint valami titkos randira,
amikor miénk volt a kisszoba.
A tükör jobban ismert,
mint én magam. Benne éltem,
s amint a keretből kiléptem,
utánam bólintott,
hogy minden rendben van.
Vártalak haza, vacsorát főztem,
égett s fanyar volt az illata,
gyertya állt az asztalon,
s téged nem érdekelt a vacsora.
Most az van, hogy sok vagyok,
rám nézel, látni mégsem akarod,
a puha asszonyos alakot,
vágyad kihúnyt, de még áltatom magam,
talán minden rendben van,
pedig tudom, hogy a megkopott
hajszálak ezüstje rontja szemed,
kikéred magadnak a merényletet,
hogy hozzád közöm lehet.

 

http://www.goldeneagleloghomes.com/panorama/thumbs/shenandoah_master_bedroom.jpg

Ébredés

 

A lehúzott redőny mögött dereng a hajnal:
A homály rebben riadtan, mint a mámoros
vendég, ki sokáig ott ragadt, pedig
rég mondja, hogy mennék, s utolsó sörét
fel sem hörpintve indul, mögötte dülöng az árnyék,
s a macskakövek rései közt hümmög a sötét.

A lehúzott redőny mögött dereng a hajnal:
Gémberedett villanyoszlop nyújtózik,
s az égre les, a váltást várja, fényt keres.
Még zizzen benne az áram, pislog, néha
elbóbiskol, fáradtan hunyorgat,
s altatót zümmög az eltűnő Holdnak.

A lehúzott redőny mögül dereng a hajnal:
Fénypászma kúszik át a szobán;
megkapaszkodik a szemközti falban,
puha és sűrű a félhomály, az ébredés
nem közelget, messze van, még álmunkban
lakunk, s takarónk egymás vagyunk.

 

http://malnabacsi.freeblog.hu/files/light.JPG

Reggel

 
Árnyékok,vonalak,
por kavarog,
szitál,tapad,
a redőny résein
szobánkba lopja
magát a nap.

 http://www.fotovilag.hu/upload/miniklub/1/588th.jpg

Találkozás
 

Nyikordulnak
eltévedt futamok,
mint kenetlen ajtó
felsír a hiábavaló délután.

Tegnap-cserepek
karcolják az emlékezet bakelitjét,
döccen a tű,
s a kicsorbult barázdákból
rám köszön
ök. 


2007. november 23.

 

 

Helyzetjelentés helyett

A létezés tölti ki a napjaim,
az érzés szendereg,
a perc, az óra méretlen pereg,
mint a pelyva röppen,
számolatlan rohanásban,
örömben, szürkítő közönyben
elveszik a hangom,
bennem kong,
üres tarisznyával nem barangol,
magába gyűrve a hamuba sült jelent,
...
és az élet vize csak palackozott.

(2007. november 16.)

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://www.fotovilag.hu/upload/miniklub/1/658th.jpg?.

 

http://img3.tar.hu/aysazsu/size2/21041945.jpg

Krakkó

 A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://ww3.szentes.hu/gyermekkonyvtar/images/boszi.gif?.

Bűbájoló

Békamáj meg kígyófű,
macskagyökér,egértű,
rézfánfütyülős angyal,
zirr-zörr zivatar.

Kígyómáj meg békafű
egérgyökér, macskatű,
Oltottmészbe hullj
hamar,ne kaparj!

Üstöm mélyén vak homály,
Seprűm nyomán átok jár,
Máglyarakás csókja vár
Üljön rád a borzadály!

2006. június 05.

 

http://www.sulinet.hu/ikep/2004/10/boszi.gif

   

 

Őszi vers

Ébredező városon,
esőmosta álmoson,
ködhomályba roskadón
a szégyenlős ősz oson.

***

Ébredező városon,
esőmosta álmosan,
ködhomálytól szurtosan
a szégyenlős ősz oson.

 

http://www.kepugynok.hu/Images/netkepmovie.nof?o=0&fileid=37

 

Békétlen bánatok ....

Békétlen bánatok bujdokolnak,
bordáim mögött tompán kondul
a horpadt nappalok harangja.
Fuldoklik az aggodalom hangja.

2007. október 25.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://tbn0.google.com/images?q=tbn:4Etr3jqjIgySOM:http://www.csend.hu/magazin/0206/harangok.jpg?.

Lantosok

Letészem, mondta a költő. Tudta, hogy miért.
Le sem kell tennem, ő dob el. Tudja, mit miért.
Riadtan rázza le ujjaim. Nem vagyok hozzá elég.

2007. október 24.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://tbn0.google.com/images?q=tbn:WjflA3DSg9FNNM:http://www.btm.hu/varmuzeum/programok/Lantest/lant3.JPG?.

 

yensen: Szellőhát című képére

Laposan surran, magasba szökik,
iramlik,  lódul, nem hunyászkodik.
Lomha por markolja a szelet,
A nyárfa-vitorla megreped.

 2007. október 24.

 

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://tbn0.google.com/images?q=tbn:uSC7ydTO7JE7tM:http://mek.oszk.hu/00500/00546/html/image285.jpg?.

 

petőgaléria: Erdei út című képére

Sorfalat állnak a csupasz ágak,
vigyázzba meredtek a megsárgult álmok,
elrabolta színüket az ősz, az álnok.

 2007. október 22.

http://fotoartmagazin.hu/vargesztes/pictures/gallery/small/563.jpg

 

Az angyalka levele


Éppen itt repkedtem, szárnyam suhogtattam,
Verseket olvastam, neten botlatoztam.
Sehol egy kívánság, szomorodott lelkem,
De mégis! A Kvízparkban a versedre leltem.

Kívánságod furcsa, bár nagyon emberi,
A tél fagyos cidrijét senki sem kedveli.
Magam is didergek, ingem elég lenge,
Megértem a kérést, fel vagyon jegyezve.

Kérem pontos címed, hogy a havas hegyet,
Rendben postázhassam minél előbb Neked!
S mivel korán kérted, időben megkapod,
Soron kívül küldöm! Várd ki a holnapot!

 2007. október 17.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://macwoman.kepeslap.com/images/5937/angyalka_thumb.gif?.

 

Hideg égen....

Hideg égen árnyak szállnak,
Foszló, rojtos angyalszárnyak,

Koszlott lepel, kongó vágyak,
Karmos ujjak belém vájnak.

 

Hideg égen hegedülnek,
Hang nélkül is fáj a fülnek,
Fáradt fények feketülnek,

Elhamvadni belém gyűlnek.

 

Hideg égen gyertyák gyúlnak,
Csillag-rontó fakó holnap,
Bomlott hajnal búcsúszónak,
Ráncos, kérges kihunyó nap.

 

Hideg égen kóbor álmok,
Lélek-mentő apró lángok,
Rebbenő kis délibábok,
Ne fuss el, ha őket látod!

 

Hideg égen bánat- paplan,
Takarózz ki öntudatlan,

Rőzse láng él a szavamban

Mézcsordító virradatban.

 

2007. október 15.

 

http://boobaa.ajrg.hu/fotoblog/_00025.jpg

 

Békétlen bánatok bujdokolnak bordáim mögött,
Tompán kondul volt napok harangja,
Fuldoklik az aggodalom hangja.

 

2007. október 12.

 

Ma...

Ma nem teregetjük bánatunkat bokrok ágaira,
Csipkebogyó-sebeink behegednek, pedig
Foszlik a gondtalan idő menedéke.

2007. október 12.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: ?http://tbn0.google.com/images?q=tbn:swrOdbX8eJqxGM:http://zino.freeblog.hu/Files/photo/csipkebogy%C3%B3.jpg?.

 

Bukott angyal

 

Felemelt, tartott mégis eldobott,
zuhantam, mint a bukott angyalok.
Hiába markoltam a fénybe,
az velem hullt,
velem zuhant a mélybe;
megérkeztem, itt vagyok.
Beborít a kétség feketéje,
de tépett ingemen átragyog
az öröm-várás kékje.
Minden élő, élnivágyó reménye
bennem dobog.

 2007. október 2.

 

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz:  http://www.troop136.com/images/angel3.jpg .

 

Az angyal és a táltos

Az angyal, kinek szárnya tollát
Nem láthatja csak a képzelet,
Egy napon varázslatra kérte
a táltost, aki ismeri a szíveket.      

A táltost, kinek minden erő fejet hajt,
Ki susogó erdők nyelvén is beszél,
Tekintete morajló tengert csendesít,
S dobszó szaván repül, akár a szél.

Az angyal szíve titkos vágyát
repdeste szárnyával az égbe fel,
Verdeső szíve halk magányát
Sodorta  a szél a táltoshoz el.
 
A táltos megértette a beszédet
A vágyón sóhajtó néma jeleket,
Az angyal hitte, titka célhoz ér,
Merengett,várt és reménykedett.

Óhajtása  talán lehetetlen
Teljesülését nem is remélheti,
Ki mások sorsát őrzi ezer alakban,
Saját boldogságát kereste s nem leli.

Ha égen-földön megtalálná párját
Nem sóhajtana csillagok alatt,
De végzete egy herceg, kinek
Palotája alant dereng a víz alatt.

Vágya a nem múló, egyetlen,
Hogy hercegéhez hasonló legyen,
Egy szirtre lebben, a mélybe réved,
Hol a boldogság várja odalent.

A táltos, a titkoknak tudója,
Távolba révül, s dobjára csap,
A Föld szíve is belédobban,
Elpirul a Hold, elsápad Nap.

S a vad ütemre táncba kezdve,
Ősi dallam tör az égbe fel,
Egyre hangosabban szól az ének,
Mindent beborít az éjkék lepel.

Az angyal szárnyainak pelyhe
csillaggá válik, s a habokba hull.
Egy sellő úszik a hullámok hátán,
Ezüstuszonyára tengervíz simul.

 (Aysa)

http://www.nagyhazi.hu/kepek/133/middle/350069.jpg

Hétfőre keseredő

H unyásnyit sem aludhattam,
É bredezni, jaj, nem tudtam,
T enger gondom nyomja vállam,
F oltos-rongyos tarisznyásan
Ő gyelgek  vasárnap nyomában.

2007.szeptember. 10.

 

http://www.necc.hu/kult/galeria/DSCN2016.JPG

Akrosztikon a Péntekhez

P aplan alól ásít a szeptemberi reggel,
É les az érctorkú kukorékolás,
N ézz a naptárra kedvetlen ember,
T iéd a hétvégét ígérő délut

Oldalmenü
Diavetítő